Délvidéki romantika

A férjem halpaprikása…fölülmúlhatatlan!!! 🙂 Ezért mentem hozzá feleségül. Na jó, ez nem igaz, de azért nagyban hozzájárult. Emlékszem, hogy az első paprikások még nem voltak tökéletesek, de mi már akkor nagy élvezettel ettük őket. Idővel persze megjött a rutin, na meg az sem mellékes, hogy a dunamentiek vérében is halpaprikás folyik és párom vérbeli dunamenti, mivel Bezdáni. Talán sincs a Délvidéken még egy olyan helység, ahol annyi halászati lehetőség volna, mint Bezdán határában. Ez ugyanaz a falu, ahonnan a 2012-es Paprikateszt első helyezettje kikerült és ahol a környék leghíresebb csárdája, a Pikec csárda található.

A méltán híres bezdáni halpaprikás

– kb. 3 kiló hal ( lehet csak ponty vagy kiegészítve más halakkal- a csuka nagyon jó, ha szezonja van )

– 3 fej hagyma (darálva)

– 2 dl paradicsomlé

– 3-ek bezdáni pirospaprika

– 5l víz 

– erőspaprika, só ízlés szerint

Vidéken teljesen hétköznapi dolog a baromfiudvar, nyuszik az ólban, néhol a malac is ott röfög. Így nőttem föl én is, Petőfit szavalva a csibéknek, bioszleckét hadarva a nyulaknak. Barátnőméknél, a szomszéd utcában ott volt Röfi, Töfi és Cukifalat, akik szerves részét képezték mindennapi játékunknak. Utóbbit a bérmálkozásunkkor fogyasztottuk, fittyethányva a többhónapos barátságra.

A középsuli után évek teltek el baromfiudvar nélkül, sopánkodott is nagyanyám, hogy tyű, de ő bizony szeret baromfit kopasztani… Kedvére téve tavaly beszereztünk néhány csibét. Modernek lettünk, a saját parlagi kapirgálóinkat nevelgetve. Tojás is volt itt-ott, és nagyapám, a nagy etető-mester, még a banánhéjat is apróra vágta nekik. (Igaz, papa még Szofinak, a retriverünknek is apróra töri a csontot kalapáccsal, lehetőleg hajnali 5-6 körül, mondván, szegény kutya nem tudja elrágni…) Így nevelkedtek a pipik, egész mostanáig. Komoly szándékaink voltak velük, fiam első szülinapi ebédjén lettek volna föltálalva. Lettek volna… A többórás kopasztás után rá kellett jönnünk, hogy már a parlagi csibék sem a régik. Modelleket lepipáló hosszú lábuk, karcsú alkatuk a tollak leszedése után rettenetesen elkeserített minket, főképp nagyapámat. Végül leves lett belőlük, mind a 10-ből. De hiába főzte anyám kuktában, majd lábasban, majd megint kutában, az a kevés hús, ami volt rágós maradt. Viszont a leve, na az mennyei volt.

Házi tyúkhúsleves

– 2 parlagi csibe

– 5-6 friss sárgarépa

– 4-5 fehérrépa

– 1 nagy celler

– 1-2 fej vöröshagyma

– 45 gerezd foghagyma

– zöldségzöldje, petrezsejem, só, bors, sáfrány (ha van)

Egy nagy kondérban egyszerre tesszük föl főni. Ha a csirke rágósnak bizonyul jobb kuktában előfőzni, hogy a zöldségek ne főjjenek szét. Lassú tűzön rotyogtatjuk, amíg az ízek össze nem érnek.

Dédnagyanyámnak volt egy vaskos, agyonlapozott afféle bácskai szakácskönyve, ami még kiskoromban véletlenül a kezembe került. “Végy két kappant – kezdődött az első recept. Majd ráfűzte:- és főzz belőle alaplevet.” Nem értettem, hát rákérdeztem. A kappan szó elmagyarázása után sem volt világos, miért kell ennyi “anyag” egy egyszerű vasárnapi leveshez. Kiderült, hogy igenis kell, a Bácskában legalábbis mindenképp. Nálunk nem csak a szármát főzik nagy bödönben, hanem a leghétköznapibb fogásokból is általában annyi készül, hogy az átlag ember azt hinné vendégeket várunk. Ha a mélyhűtőben nincs elkészítve legalább egy hétre elég étel, kitör a pánik. Kenyeret egy kiló alatt nem veszünk, mert nem csipegetni akarunk ám és ideális esetben a kamrában ott a 10 kiló liszt és cukor, mert ugye, sose lehet tudni…

Szegény dédi, ha látta volna a mai ebédet… Sós próját sütöttem fefferónival és feta sajttal. Igazi balkáni recept. Íme az én bögrés változatom:

* 4 tojás

* 2 bögre joghurt

* 1 bögre olaj

* 2 bögre kukorica gríz

* 1 bögre liszt

* 1 fej vöröshagyma ledarálva

* 2-3 gerezd foghagyma

* fefferóni felaprítva ízlés szerint

* 1 sütőpor

* a tetejére feta vagy túró

180 fokon nagyjából 45 perc alatt kész, de a biztonság kedvéért jó szemmel tartani. 

Évek óta bújom a blogokat. Szerettem már bele barkács, gasztro, lakberendezési, családi és sok más tartalmú blogba és mindig azon töprengtem, hogyan írnám a sajátomat.

Többször bejegyzéseket fogalmaztam meg magamban, de az első lépést mégis csak most tettem/teszem meg. Talán azért, mert épp költözés előtt állok? Vagy mert egy éves a pici fiam? Vagy csak azért mert eljött az ideje?!

Hogy a Délvidéki romantika cím mit takar? Mindent, ami békés bácskai otthonomban, városomban, Zomborban, a szomszédoknál, rokonoknál és barátoknál (mert nálunk az ember lánya arról is jól értesült) történik.